Szégyen vagy büszkeség?

Építi vagy leépíti az ember szellemét?

Olvashatunk, hallhatunk rengeteget arról, hogy milyen nehéz manapság szakembert találni. Valódi szakit.
Olyat, aki hozzáértő, felelősséget vállal a munkájáért. Olyat, aki rám ér és nem egy fél év múlvára ad időpontot egy parkettázás kivitelezésére.
Olyat, aki, ha végre felvonul, nem azt kell hallgatni, hogy az elődje milyen pocsék munkát végzett.
Olyat, aki adj’ isten szereti is a munkáját és szépen dolgozik. Vagyis fontos neki, hogy milyen munkát ad ki a keze közül. Esetleg még esztétikai érzéke is van.  Olyan, mintha mérhetetlenül nagyok lennének az elvárásaim. Pedig csak emlékszem még milyen volt, mikor egy-egy tapasztalt mesteremberből és egy sor kisinasból álló csapat jelent meg egy építkezéskor. Ahol a generációk egymásnak adták át a tudást. És szakmunkásképzőbe jelentkezni pont olyan értékű volt, mint gimnáziumba. És nem volt ciki lakatosnak tanulni, ha az apám is az volt.
Mostanság „generálkivitelezés” – nek hívják…..

Bárcsak tudná a mai világ, a mai generáció, hogy micsoda értéke van a fizikai munkának. Régen a magyarok a földeken töltött időt hívták jógának. Az iga a jóga megfelelője. A test ész a szellem harmóniában volt egymással.
Ma csak úgy hívom, hogy ablakpucolás közben meg lehet világosodni. A gondolataim szárnyalhatnak vagy pont sikerül nem gondolnom semmire. Vagy gondolkodom és közben nem érzem, hogy valahol máshol kéne lennem. A helyemen vagyok. Kint is, bent is történik valami hasznos.

Nézzük csak, a paraszt bácsit, aki tűzifát hasogat télire vagy az asszonyokat, akik a nappal kelnek és az állatok ellátása után felkapálják a veteményest. Bennem ez igenis tiszteletet ébreszt.

Meg az is, ha a szakember, akivel dolgozhatok, tiszteli a saját foglalkozását. Ha büszke arra, hogy a két kezével hozta össze, hogy legyen nálam világítás, mikor este hazaérek a családomhoz, legyen meleg víz, amiben megfürdethetem a gyermekeimet.

Persze a technológiák fejlődnek.
Egyre jobb minőségű és könnyebben felhordható festékek vannak a piacon. Egyre erősebb tisztítószerekkel moshatjuk le a vízkövet a csaptelepről.
De valakiknek egyelőre még el kell látniuk ezeket a feladatokat.

Nap mint nap kapjuk a híreket, hogy mi mindent gépiesítenek, mi mindent láthatnak el helyettünk a robotok hamarosan. Amik amúgy lenyűgözőek és mondhatni szükség is van rájuk.
Hiszen régen ugyebár valamivel lassabban épült fel egy ház, mikor még nem voltak daruk meg liftek. Meg aztán kicsit több időbe telt megépíteni egy alagutat, hogy eljuthasson a vonatunk A-ból B-be míg csak csákánnyal törték az utat a munkások és nem voltak fúrógépek az „áttöréshez”.

Addig is gyakoroljuk és tapasztaljuk meg, milyen a fizikai munka utáni igazán megérdemelt pihenés. Ha nem is vagyunk kétkezi munkások, érezzük meg és tudjunk különbséget tenni a szellemi és a fizikai munka okozta fáradtság között.

A világért sem gondolnám, hogy egyik értékesebb, mint a másik. Csak fontosnak tartom, hogy ne felejtsük el honnan jövünk.
Hogy honnan származik az ember. Hogy micsoda fordulat a fejlődésünk történetében, hogy használni kezdtük a „kezünket”.

Legyen megbecsülve az a szakmunka! Megrendelői, munkaadói oldalról is.

Miben tudunk mi hozzájárulni ehhez?

Hogy olyan minőségű munkaruhát biztosítunk, amiben bármilyen munkavégzés örömet okozhat.

Hogy védőfelszereléseket kínálunk olyan minőségben, amivel garantált, hogy hosszú távon megőrizhetik testi épségüket.

Olyan munkaruhákhoz juthatnak hozzá webshopunkból, melyeket nem csak munka közben tudnak viselni. Bátran vállalhatóak szabadidős tevékenységek végzéséhez. Egy munkavédelmi bakancs például remek célt szolgál, ha a természetjáráshoz lenne kedvünk. Vagy ha a kalandparkba vinnénk a gyereket, egyszerűen rendelhetünk egy színes védősisakot számára is.

A védőruha jó, ha fizikai munkát végzünk. A munkaruha jó, ha szellemi munkát végzünk.
Mostantól pedig már tudjuk, hogy megfelelő munkaruhában, fizikai munkavégzés közben a „szellemünk” is épülhet.

https://www.munkaruha-webshop.hu/munkaruha-munkavedelmi-termekek